KOLLEKTÍV PÉNZTELENSÉG

Ültem egy kávézóban, ahol valaki arról beszélt, hogy szívesen elutazna pár napra. Még be sem fejezte a mondatot, amikor jött a válasz: „Jaj, hát most kinek van erre pénze?”

Később a Spar kasszájánál egy bácsi kezdett nekünk mesélni a nagy pénztelenségről. Aztán amikor én valakivel beszéltem, hirtelen észrevettem: ez a sok „nincs pénz” már rám is hat.

Pedig egyik beszélgetés sem az én pénzügyi helyzetemről szólt.

Hogyan kapcsolódunk a kollektív pénztelenséghez?

Naponta halljuk a családban, a boltban, a hírekben vagy a közösségi médiában, hogy minden drága, semmire nincs pénz, most nem lehet tervezni. Ha ugyanazok a mondatok sok helyről ismétlődnek, könnyű úgy érezni, mintha mindenki ezt élné — és mintha nekünk is ehhez kellene igazodnunk.

Ez a kollektív összekapcsolódás: észrevétlenül átvehetjük a környezetünk félelmeit, nézőpontjait és következtetéseit. Lehet, hogy már te mondod ki: „Erre most nincs pénzem”, mielőtt egyáltalán megnézted volna, mi igaz neked, és milyen más választásaid vannak.

Nem kell mások nehézségeit tagadnod ahhoz, hogy feltegyél egy kérdést:

Ez valóban az én valóságom — vagy csak nagyon sokszor hallottam?

Akkor is csatlakozhatsz, ha nem érsz rá élőben

Az alkalomról felvétel készül, amelyet később visszanézhetsz. Ha ott leszel élőben, a felvétellel újra előveheted azt, ami számodra fontos volt.